Stúdiumok:hétfőn és szerdán 16-19 óráig

Körvezető: Rochlitz György
Telefon: 34/333-795
e-mail: rochlitz.gyorgy@invitel.hu

A képzőművész kör története

A kezdetről Luzsicza Lajossal:
„A volt Munkáskaszinó első emeletén árválkodó nagytermet már 1947 őszén rendelkezésemre bocsájtották, - írja Luzsicza Lajos a Hétköznapok című könyvében - ahol kezdetben a tehetségesebb kisdiákjaimmal foglalkoztam még. Ahogy azonban elterjedt a városban munkálkodásunk híre, felfedeztek bennünket a tanulni vágyó idősebbek, felbukkantak a város amatőrjei is. Így helyénvaló Englerth Miklós megállapítása a „Tatabánya képzőművészetének 25 éve” címmel megjelent kiadványában, miszerint a szabadiskola megalakulása 1947-re tehető.”
„Hivatalosan 1948 szeptemberében alakult meg a Tatabányai Bányász Képzőművészeti Szabadiskola. Két szakkal csupán, rajzra és festészetre, valamint szobrászatra iratkozhattak be az érdeklődők. Ekkor már túl voltunk az első bemutatkozáson. Ugyanis 1948 tavaszán kiállításunk nyílt a Népházban. Kiderült, a város jelentős kulturális eseményének számított már ez a tárlat is, amire illett odafigyelni, és persze oda is figyeltek a vezetők, a párt, a szakszervezet, a helyi sajtó pedig érdeklődéssel és várakozással tekintett munkálkodásunkra. E kiállítás rangját mintha növelte volna Oelmacher Anna megnyitója - magával hozta Osváth Júliát, az általam oly nagyra becsült operaénekesnőt.”
„Az előző év utolsó napjaiban, ugyanúgy 1948 első felében is, lelkesedésből csináltam mindent. Később megtanultuk a jó kifejezést is: társadalmi munkában! Könyveket kaptunk a Munkáskaszinó hagyatékából, írógépet is, az asztalosműhely vezetője, egyik tanulóm papája – Török papa – „felajánlásként” a rajzbakokat, a festő és szobrászállványokat készítette el, a rajztáblák is meglettek, tehát a tanítás mellett sok egyébre is gondolnom kellett. Később 1948 második felében már a bányairodától kaptuk az ellátmányt a tiszteletdíjakra, anyagi kiadásokra, a szakszervezet pedig vállalta a patrónus szerepét. Jöhetett Pestről a másik tanár - Balázs István szobrászművész – és mint ingázó oktathatta a szobrászokat.”
Luzsicza Lajos 1950 decemberében a Kör vezetését átadta Szlávik Lajosnak – mivel kinevezték a Népművelési Minisztérium főelőadójává – a szakkörrel mégis mindvégig kapcsolatban maradt. Több szakkörös tárlatot nyitott meg, a Népházban 2005. márciusában rendezett kiállításán pedig az alábbi „végrendeletet” írta:

„Éljen a Bányász Képzőművész Kör!
Szeretettel
Luzsicza Lajos sk.
2005. III. 12."

A folytatás Szlávik, Görgényi és Krajcsirovits vezetéssel:
1951-56 között a Szabadiskolát – új nevén Bányász Képzőművész Kört - Szlávik Lajos és felesége Sz. Győrfy Klára nagy lelkesedéssel hozzáértéssel és eredményesen vezette. 1953-54-ben visszatértek a Képzőművészeti Főiskoláról az elsők, akik a Szabadiskolából indultak – Bondor István, Brém Ferenc, Krajcsirovits Henrik, Lajos József, Szamosvári József – és új lendületet, pezsgést hoztak a Kör életébe.
Krajcsirovits Henrik hétfőn és szerdán 15-17 óráig az úttörőkkel foglalkozott, a felnőttek stúdiuma gazdag, önképzőkör jellegű programmal 17-20 óráig tartott Szlávik Lajos irányításával. A klubszerű élet és a népszerű nyári művésztelepek barátságok születését, valamint a családias légkör kialakulását nagyban előmozdították. Sokasodtak a kiállítások, nevük egyre ismertebbé válik, újságcikkek, elismerések, országos tárlatokra szóló meghívások jelezték, hogy a helyi képzőművészek bekerültek a művészvilág országos áramlatába.
Az 1956-os megtorpanás után 1957-ben egy évre a Rudnay tanítvány Görgényi István vette át a szakkör vezetését, majd 1958-2001-ig – 44 évig! – Krajcsirovits Henrik, a kör alapító tagja, elhivatott kitűnő pedagógus vezette a szakkört. A szobrászokkal 1978-ig – amíg működtek - Brém Ferenc foglalkozott. Ehhez az időszakhoz fűződnek a kör látványos sikerei. A háromszoros „Kiváló Szakkör” színvonalas tevékenységéért 1998-ban MSZOSZ Díjat kapott.
Krajcsirovits tanár úr nem adott kötelező recepteket, de a szakkörösök egyéni bemutatkozásainak támogatásával célt és sikerélményt nyújtott, mely újabb alkotásra ösztönzött, s a tanár úr segítségével innen indult számos ismert és elismert hivatásos képzőművész pályája. Az országban szinte egyedülállóan hosszú alkotói tevékenység gazdag termését Tatabányán, Budapesten és vidéken – régebben üzemekkel, majd iskolagalériákkal, művelődési házakkal, intézményekkel együttműködve – számos nagysikerű egyéni és közös kiállításon mutatták be. Ezek a tárlatok és vándorkiállítások a szakszerű tárlatvezetéssel – különösen a kisebb településeken - ismeretterjesztő, ízlésfejlesztő funkciót is betöltenek. A kör sikeresebb tagjai és alkotásaik külföldre is eljutottak.

A jelen Rochlitz Györggyel:
2001. év végén Krajcsirovits Henrik a szakkör vezetését átadta Rochlitz Györgynek, de baráti kapcsolata a körrel - 60 éven keresztül - mindvégig megmaradt. Rochlitz György 1953-tól tagja a Bányász Képzőművész Körnek, a hagyományokat tisztelő és ápoló, kapcsolatépítő menedzser típusú vezető, mely tulajdonságok nélkülözhetetlenek a túléléshez a mai világban. A kör működéséhez egyre nehezebb anyagi támogatást és széleskörű nyilvánosságot teremteni. A bővülő létszám a továbbtanuló fiatalokból és főleg az idősebbek közül került ki, akiknek anyagi terhei nem növelhetők a működés költségeivel - az aktív „középső” korosztály erősen hiányos.
A kör hatósugara messze túlnőtt Tatabánya határain. A tagság egynegyede a megye különböző helységeiből jár be. Jelentős - esetenként meghatározó - a kör tagjainak részvétele, szerepe más amatőr szervezetek munkájában, mely országos tárlatokon, nemzetközi alkotótáborokban való részvételt, tapasztalatcserét, az amatőr művészeti mozgalom helyzetének naprakész ismeretét teszi lehetővé.
A Népház átépítése miatti kiköltözés - az Óvárosi Közösségi Házba – nem rendítette meg a kör működését. Az átépülő új Népház a működés további bővülését teszi majd lehetővé. A kör hagyományos működése napjainkig csupán a rendkívüli napokon végzett tűzzománc-, valamint akttanulmányok készítésével bővült, a népszerű alkotótáborok időtartama pedig két hétre nőtt.
A 60 éves Bányász Képzőművész Körben napjainkig több mint 750 fő tanult és alkotott, közülük 45 képzőművész, 10 iparművész, 21 rajztanár, 21 dekoratőr, 6 fotós, 2 művészettörténész hivatása, sikeres pályája öregbítette a kör hírnevét. A kör hosszú és magas színvonalú működéséért 2002-ben városunk Tatabánya Kultúrájáért Díjat, 2005-ben a kulturális miniszter Csokonai Vitéz Mihály Közösségi Díjat adományozott - a kör még élő egykori vezetőinek jelenlétében! 2008-ban a VOSZ Megyei Príma Díjjal ismerte el a képzőművész kör tevékenységét.

A szakkör tanárai:
1947-1950: Luzsicza Lajos (Munkácsy-díjas érdemes művész, Szövetségi tag), segítőtársa: Balázs István (szobrászművész, Alap tag)
1951-1956: Szlávik Lajos (festőművész, Szövetségi tag) és felesége Sz. Gőrfy Klára (festőművész, MAOE tag, Tatabánya díszpolgára)
1957-1958: Görgényi István (festőművész, Alap tag)
1958-2001: Krajcsirovits Henrik (SZOT-, Csók István-, Ezüst gerely-, Ezüst Turul-díjas grafikus- és festőművész, Szövetségi tag)
2002- Rochlitz György (festőművész, MAOE tag)